Az örmény népirtás 100. évfordulóján tüntetés a török követségnél.

Néhány méterre a török követségtől.

Sem a magyarokat, sem a turistákat nem érdekelte a dolog.

A törökök foglalták el a követség előtti járdát az örmények emlékező csoportja elől.

Sokan és hangosak voltak (az örményekhez képest).

Zászló és transzparens túltengésük volt. Az örmények így nem tehették le az emlékezés gyertyáit a török nagykövetség elé.

Az örmények ennyien voltak.

Az út túloldalán tüntethettek csak. Az érkezőket szinte egyenként kísérték a rohamrendőrök, óvva őket az esetleges atrocitásoktól.

Nem volt náluk se zászló, se tábla, csak gyertyák.

Senki sem foglalkozott a másik oldalon ordibáló törökökkel.

Örmény keresztet raktak ki gyertyákból.

Imádkozás és egy ének örményül.

Nem értettem a szövegét, de nagyon szomorú lehetett. Főként fiatalok jöttek el erre a flashmobra, de voltak néhányan az idősebb korosztályból is.

 A kép jobb oldalán álló magas, szemüveges férfi a pap.

A török ellentüntetők agresszív skandálása a kereszt kirakása után elhallgatott.

Ennyi … vége. Az engedély tizenöt percre szólt. A rendőrsorfal parancsnoka figyelmeztette az örmény flashmob szervezőit, hogy hamarosan menniük kell. A gyertyákat össze kellett szedni, nem hagyhatták a helyszínen.

Nem kádereztem le mindenkit, de talán 3-4 olyan ember volt ott, mint én, akinek nincs örmény gyökere.

És továbbra sem érdekel senkit a dolog.

2020-ban lesz Trianon 100. évfordulója. Kíváncsian várom, hogy a magyarok milyen érdeklődésre és együttérzésre számítanak a világ népei részéről sérelmeik iránt, tekintettel zéró érdeklődésükre 1,5 millió örmény, állati módon történt kiirtása tárgyában.

Nagyon szép idő volt. Gyalog mentem haza. Végig az Andrássy úton, majd a körúton a Margit-hídig.Talán 50 méterre attól, ahol az örmények tüntettek,felfigyeltem egy terepjáróra, mert a nyitott első ablakain nagyon hangos és szörnyű keleti zene ömlött ki. Meglepődtem, mert lengyel volt a rendszáma. Mellé érve láttam, hogy tele van rémes kinézetű fiatalemberekkel. A körúton elmentem legalább három török étterem mellett. Mindenütt az utcán is székek-asztalok. Mellettük népes török csoportok elterülve, hangoskodva. Otthon vannak... Voltak itt már 150 évig, az is nagyon bejött a magyaroknak, de ezt a mostanit láthatóan még jobban kajálják... az eseményről nem láttunk beszámolót sem a közszolgálati tévé híradójában, sem máshol. Így az emberek azt hihetnék, hogy a magyarországi örmények nem emlékeztek meg a genocídium másfél millió áldozatára a 100. évforduló emléknapján.

/ A beszámolót és képeit egy magyar emlékező készítette, aki együttérzését fejezte ki jelenlétével a megemlékezés helyszínén./

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.