Talán nincs még egy magyarországi örmény, aki úgy ismerné a hegyeket világszerte, mint Gergelyfy Zsolt, aki a Kilimandzsárótól, a Himalájáig jó pár sokezres hegycsúcsot meghódított már. Érthető tehát, ha az örmények szent hegye, az Ararát sem maradhatott ki a sorból.  Óvódás korú fiaink éppen most nyerték meg az ovisok kerületi tornaolimpiáját, így az aranyérem begyűjtését   követően volt idő az örmény hegy meghódításának felidézésére.

Diaszpóra21: Úgy izgultál a csúcstámadás előtt, mint a fiad az ovis csapatversenyen?

Gergelyfy Zsolt: -Másképp vert a  szívem, mint  bármelyik másik hegy megmászása előtt.  Nagybátyám örmény pap volt Szamosújváron az 1900-as évek közepén és sosem hagyott hidegen a származásom. Ezért is volt különleges élmény eljutni oda, ahonnan a vér ered, még ha  igen átvitt értelemben is. Ez talán plusz hajtóerő de legalább akkora súly is, hiszen a csoportban más örmény származású hegymászó nem volt. A túra alatt ez folyamatosan terítéken volt, mindig szóba került. Klein Dávid, a csoport vezetőjeként, szinte történészi felkészültséggel és aprólékossággal csepegtette belénk a tudást, amiből végül is blogszerű élménybeszámoló is készült. (Teljes terjedelmében olvasható blogoldalunkon.-szerk.) Az Ararát és környéke különleges terület, már csak azért is mert a hegy ősi földön magasodik – mindenütt örmény emlékek, romok, templomok, de egy percre sem felejtheted el, hogy ez most napjainkban Törökország területe. Még akkor sem, ha a csúcsról – szerencsés esetben - egészen közelinek is  tűnik az örmény főváros, Jereván. Pár másodpercig én is láttam, de mire elszedtem a fényképezt, újra köd borított mindent.

Diaszpóra21: -Éreztétek, hogy kényes területen jártok?

Gergelyfy Zsolt: -    Ez tapintható – napi politikai aktualitás szerint elsősorban a kurd kérdés miatt - hiszen kilométereken keresztül ezerszámra felsorakoztatott, indulásra kész tankokat láttunk. A hadsereg akkor fújt le éppen egy kulturális fesztivált, és pont a mászás előtt történt egy hatalmas gázvezeték robbanás, ami után lezárták az egész környéket… Sosem derült ki, hogy ez baleset, vagy esetleg merénylet eredménye volt, - de a helyiek szerint elég gyakoriak az ehhez hasonló atrocitások.  A robbanás erejét mutatja, hogy az Ararát csúcsa és az összes szomszédos hegy is vörös színben játszott… Azt is érezni, hogy török részről nemigen szeretnék népszerűsíteni a környéket, mintha tartanának attól, hogy a rengeteg örmény keresztény emlék miatt zarándokúttá válik. Pedig páratlan szépségű a vidék és egyre többen érkeznek a világ minden tájáról. Némi nyitás azért tapasztalható, hiszen vannak rendbe hozott templomok és műemlékek, ez örvendetes és reméljük nem marad annyiban.

Diaszpóra21:-    Akkor talán más elszármazott, de kellően kitartó örmény is feljuthat a csúcsra?

Gergelyfy Zsolt:-    Azért túrázásához az Ararát egy kicsit nagy falat. Magasabb, mint a Mont Blanc és ezért a feljutáshoz komoly felkészültség kell. Akkor is, ha els ránézésre szelídnek is tnik a hegy. Engem is megtanított a tiszteletre, hiszen majdnem ott maradtam.
Lefelé jövet egy gleccsermaradványon ereszkedtünk alá, de nem találtuk az utat. Szétszéledt a csapat, mindenki ment a saját feje után, de hamarosan rájöttünk, hogy merre is kellene tartanunk. Én viszont már túlságosan elől jártam és elég felelőtlenül úgy döntöttem, hogy nem variálok, hanem rámegyek az olvadt sziklás lejtőre, amin még az elején viszonylag jó tempóban lehetett haladni. Néhány lépés után, azonban egyértelművé vált, hogy a süppedős hó átalakult tükörsima jéggé, egy gyilkos csúszdává. Ebben a pillanatban kiugrott egy hasadékban lapuló nyúl és nehézség nélkül szaladni kezdett a jégfalon. Gondoltam, ha a nyúl ilyen könnyedén veszi, akkor ez nekem is menni fog. Két lépés után azonban beláttam, hogy vissza kell fordulni, ám a hátraarc már nem sikerült és hetven fokos szögben történő, közel nyolcvan méteren át tartó, durva csúszás lett belőle. Mindezt egy szál pólóban. Csak a hátizsák jelentett csekély védelmet. Végül a sziklák állítottak meg, de az kegyetlenül fájdalmas élmény volt. Sok    bőr nem maradt a karomon. Akkorát csattantam, hogy a többiek meg voltak győződve róla, hogy ezt nem éltem túl… De én felpattantam, tudni akartam, hogy mim törött el. A horzsolásos és zúzódásos sérülésektől eltekintve, hála Istennek megúsztam és így visszaemlékezve inkább izgalmas élményként maradt meg bennem a dolog.

Diaszpóra21:-    Visszatérsz az Ararátra egyszer?

Gergelyfy Zsolt:-    Ha úgy hozza a sors, biztosan, de én hobbimászó vagyok, így az anyagiak nagyon meghatározzák az úti célokat. A hegymászás nagyon költséges szabadidősport. Szponzorok nélkül nagyon nehéz lenne. Egy Mount Everest támadás  három hónapos költsége például meghaladhatja a hatvanezer dollárt, és a kisebb csúcsok sem sokkal olcsóbbak. Egy örményországi nomád túrán viszont szívesen részt vennék.  Megnézném kivételesen Jerevánt is, bár a városok nem nagyon vonzanak. Inkább azokat a helyeket szeretem felkeresni, ahol a természethez közeli mindennapok életét élik a helyiek és turistával csak ritkán találkoznak. Mehetnénk akár együtt is, majd írsz belőle egy útinaplót.

Diaszpóra21:-    Legyen így…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.