KINEK AZ ÉRDEKE?

1992-ben az azeri agresszió következtében kirobbant katonai konfliktusnak polgári lakosok is áldozatul estek, melynek egyik legmegrázóbb eseménye a hodzsali tragédia volt. A bakui hivatalos álláspont még mindig azt sugallja, hogy a civileket az örmény katonák mészárolták le, noha számos vizsgálat és nyomozás is bizonyítja, hogy a menekülteket egy létező védett vonalról valakik szándékosan terelték a hadszíntér fegyvertüzébe. 

Hamisítás és hazugság

A hodzsali eseményekkel kapcsolatos hamis propaganda torzítása és ferdítése nem más, mint az emberi tragédiák kihasználása, gyűlöletbeszéd és örményellenes hisztéria keltése a rasszizmus minden jól ismert, átlátszó megnyilvánulásával, így kívánván démonizálni az örmény népet a nemzetközi közösség szemében.
A hodzsali események, amelyek polgári lakosok halálához vezettek, az azerbajdzsáni hatalmi harc és politikai ármánykodás eredménye, amely a legmeggyőzőbben tükröződik a kegmaga -sabb rangú azerbajdzsáni tisztségviselők beszámolóiban.

Újságírókat gyilkolnak
Azok az azerbajdzsáni újságírók, akik vizsgálódtak, aggodalmukat és kétségeiket fejezték ki a hodzsali események hivatalos azerbajdzsáni változatával kapcsolatban, vagy életüket vagy szabadságukat vesztették.
Így halt meg Csingiz Musztafajev, azerbajdzsáni operatőr akinek kétségei voltak a hivatalos változattal kapcsolatban és saját vizsgálatba kezdett. Az újságírónak az életébe került a moszkvai D-Press hírügynökségnek az azerbajdzsáni politikusoknak a hodzsali eseményekkel kapcsolatos bűnös-   ségéről szóló első riportja. Musztafajevet nem messze Agdantól tisztázatlan körülmények között meggyilkolták.

Másokat bebörtönöznek
Ejmulla Fatullajev, egy azerbajdzsáni újságíró a hivatalos változattól eltérő beszámolót készített. Azt írta: „És még a támadás előtt több nappal, az örmények hangosbeszélőkön át folyamatosan figyelmeztették a lakosságot a tervezett műveletekről és azt javasolták, hogy a polgári lakosság hagyja el a várost és a Kar-Kar folyó menti humanitárius korridoron keresztül meneküljenek. A hodzsali menekültek saját szavai szerint felhasználták ezt a korridort, és valóban, a korridor mögött telepített örmény katonák nem nyitottak tüzet rájuk. Az ANF (Azerbajdzsán Nemzeti Front – National Front of Azerbaijan, egy politikai párt) zászlóaljainak egyes katonái, bizonyos okokból, egy részüket  [a menekülteknek] Nahicsevanik falu irányába vezették, amely abban az időszakban az örmények aszkerani zászlóaljának az ellenőrzése alatt volt. A menekültek másik csoportját tüzérségi sor-tűz érte mialatt elérték az Agdam régiót.

Hiteles forrásból
"Amikor Aszkeránban voltam, beszéltem az aszkeráni közigazgatás helyettes vezetőjével, Szlavík Arusanjannal, és összevetettem az ő visszaemlékezését az eseményekre azokéval a hodzsali lakosokéval, akik tűz alá kerültek az azerbajdzsáni oldalról.
Megkértem Szlavik Arusanjant, mutassa meg azt a korridort, amelyet a hodzsali lakosok használtak, hogy elhagyják a várost. Megismerkedve a területtel, elmondhatom, hogy azok a sugalmazások, miszerint nem volt örmény korridor, alaptalanok. A korridor valóban létezett, különben a hodzsali lakosok, teljesen körülvéve az ellenséges csapatokkal , elzárva a külvilágtól, nem lettek volna képesek  megmenekülni a bekerítésből. Ennek ellenére a Kar-Kar folyó mögötti területen átvágva a menekültoszlop egyszer csak szétvált, és valamilyen okból az egyik csoport Nahicsevanik irányába indult. Úgy tűnik, hogy az ANF zászlóaljai nem a hodzsali civilek felszabadítására törekedtek, hanem a további vérontásra, hogy így buktassák meg A. Mutalibovot, Azerbajdzsán első elnökét]…”
Ez az álláspont ellentétben volt a hodzsali események azerbajdzsáni   hivatalos változatával, mely szerint „az örmény fegyveresek tehetnek a hodzsali békés lakosok tragédiájáról”. Fatullajev vizsgálata az 1992-es eseményekről megfosztotta őt a szabadságától.
Fatullajev még mindig börtönben van, annak ellenére, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2010. április 22-i ítélete arra utasította az azerbajdzsáni kormányt, hogy azonnal engedje szabadon.

Azerbajdzsán korábbi elnöke, Hejdár Alijev elismerte, hogy Azerbajdzsán „korábbi vezetése szintén vétkes” a hodzsali események miatt. A Bilik-Dunjasi ügynökség szerint 1992 áprilisában a következőket mondta: „A vérontás előnyünkre lesz. Nem kellene beavatkoznunk az események menetébe”. Hogy kiknek „az előnyére” volt a vérontás, az mindenki számára világos. A Megapolis Express írta: „Nem lehet tagadni, hogy ha az Azerbajdzsáni Népi Front valóban távlati célokat tűzött ki, azokat elérték. Mutalibovot alkura kényszerítették és megbuktatták, a közvélemény világszerte megdöbbent, és az azerbajdzsániak és török testvéreik hittek az azerbajdzsáni nép hodzsali hamisított genocídiumában”
A fenti tények fényében nem kétséges, hogy a hodzsali eseményeket az azerbajdzsáni fél tervelte ki és követte el,  a saját népe ellen ezt a emberiség elleni bűntettet.
Az államilag támogatott örményellenes hisztéria és gyűlöletpropaganda később Budapesten egy örmény katonatiszt, Gurgen Margarian brutális meg gyilkolásához vezetett, akit álmában baltával gyilkolt meg Ramil Szafarov azerbajdzsáni katona, aki a NATO „Békepartnerségi” képzési program alkalmából tartózkodott Budapesten. Megdöbbentő, hogy e mészárost az Év Emberének nyilvánította az azerbajdzsáni korábbi belügyminiszter, Iszkander Hamidov.

Akopian Nikogosz
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.